Hianyzik.

Beleptem a blogomba.Csodalkozom magamon,semmi kedvem irni,ujjaim megsem engedelmeskednek.Irnak,akaratom ellenere,igy mar ertelmet vesztette hogy harcba szalljak.Imadtam irni,amig kicsi Dani aludt,kiirtam magambol,ami eppen eszembe jutott,rovid ideig tartott.
Hat igen itt jon megint az elet megprobaltatasai.Es nem ertem,hogy miert is tett probara,vagy buntetett minket meg az elet.De megtette,es most benne vagyok egy olyan belurol ures,fekete lyukba,amibol ugy erzem,sohasem leszek kepes kimaszni.
Elvesztettem eletem ertelmet,a fenysugarat,ami meghozta mindennapom oromet.Harcoltam,kuzdottem valamivel,amit egy darabig nem tudtam,hogy mi az.Atolvastam az osszes anyagot amit tartalmaz az internet,megvaltoztattuk az eletunket,az eteleinket,bekoltoztunk a korhazba.Neha sirtam,maskor eross voltam,csakis Erte,biztattam,vigasztaltam,nem aludtam,lesovanyodtam,nem ettem,de mindez nem szamitott,ha ez volt az egyetlen ut,a cel fele.Es ugy tunt,hogy jo utat valasztottunk.
Marosi korhaz.Szamomra az ujrakezdest jelentette,a masodik eselyt,azt a korhazat,amely a lehetetlent is megteszi.Es ez igy is volt aprilis vegetol egesz novemberig.Aztan hatalmasabb lett a betegseg mint Mi.Es nem tudtam tenni semmit ellene.Vegigneztem amint egyetlen kicsi Fiam haldoklik a karomban,es akkor is remeltem,hogy hatha van meg egy eselyunk.Ujra elesztettek,ures gondolatok tornyosultak bennem,Ferjemtol probaltam erot venni,nem tudtam egy imat sem elmondani akkor.Csak vartam,hosszu oraknak tuntek a percek,es itt csak az faj,hogy meg csak el sem tudtunk bucsuzni.
Mire ujra lattam,mar csovek sokasaga volt kivezetve belole,es innen mar nem volt visszaut.Tobbe nem lattam eletbe.Es megmagyarazatlan kerdesek halmaza maradt bennem,hanyagsag az orvosok reszerol,egy potolhatatlan ur,egy nagy csend a lakasba,es mintha egy rossz alom lenne,melybol mar jo lenne felebredni,es barcsak ujra magamhoz tunam szoritani a Kisfiam.3 ev volt,amit egyutt toltottunk.Miert vette el Ot az Isten?
Miert az elet ennyire kegyetlen?
Nem tudok helyrejonni.Ennel nagyobb fajdalom nem kell a szivemnek,ez a legnagyobb.