Utalom az egyedulletet,pedig volt reszem belole eleg.Most is egyedul vagyok,csend van,szolnek valamit,de hat nincs ki valaszoljon.Nem szeretek egyedul lenni,szeretem a zenet,a zajt,a Kisfiam mondogatasat,a jaroka zajat,a Ferjem halk szavait,amint beszel hozzam,beszamolojat adja elo.Neha odafigyelek,maskor meg nem,de o ugy is elmondja,kerdezes nelkul.Emberekkel dolgoztam,megszoktam oket,itthon is meg kell szokjam a csendet.Megzavarodtam?
Azt mar nem,inkabb irok,leirom az erzeseimet.
Vagyis mondok,meselek Danikanak,o nezz komolyan,mintha ertene figyel engem,aztan mikor pontot tettem mondatom vegere o ismet a jatekjat figyeli a kezecskejebe.
Nem erted?-kerdem tole,meg kicsi vagy,nem tudsz valaszolni,de ugy-e te mar ertesz,erted amit mondd neked Anyuci?Figyel barna szemeivel,aztan hozzam maszik,leteszi a jatekjat,es az arcomhoz bujik.Igen,te mar ertesz,meghallgatsz,szeretsz,kifejezed erzeseidet,es ez remek.Ez csodalatos.Ettol vagyok boldog.
Jol van,gondolom,indulunk utnak,megtesszuk a napi setankat,emberek koze megyunk,hogy ne forduljunk onmagunkba,szivjunk egy kis friss levegot.Szep oszi napsutes,nem is kell kabat,erre mar kacag,hiszen nem szeret oltozni.Csak a sapka kell,es kiscipo,maris indulunk.Nagy autonk nincs itthon,Apucink azzal van,sebaj,ma egy gyonyoru ido van,babakocsival megyunk.
Felteszem a sapkat,feladok egy szvettert,felhuzom a cipot,leteszem a foldre,hadd maszon,amig en is elkeszulok,felpakolom a vizet,elo is van keszitve a kocsi,pleddek,telefon,es utra kesz.Azzaz csak Anyuci van kesz.Mert a kis Daniel bekesen alszik a szonyegen.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése