Eszembe jutott ma egy tavalyi szomoru emlek.Bekoltozott a mi kis madaretetonkbe egy bincs csalad.Sokaig epitgettek feszkuket,es lett 3 kis bincs.A bincs par szorgalmasan hordta a kicsiknek az etelt,felvaltva erkeztek a kis hernyokkal,bogarakkal,mig egy szep nap az Anyuci leszallt a kertre,es ott megette ot a szomszed kutyaja.
Az Apuci mintha megerezte volna,hogy mi tortent,keserves visitasba kezdett,es mar csak arra emlekszem,hogy egy par nap alatt a kicsik megtanultak repulni,es elkoltoztek.Azota ures lett a feszek.
Mikor egy gyerek felno elhagyja a csaladi feszket,onallova vallik.De addig amig felno hosszu ut all elottuk,es elottunk,szuloknek.Mikor a gyerekunk beteg,ketsegbe esunk,a lehetetlent is probaljuk megtenni,csak egeszsegesnek lassuk ot,vidamnak,boldognak.Probaljuk vigasztalni,remelni,hogy holnap mar egy uj nap kezdodik,talan jobb lesz,de ez a varakozas,ami eltolt,ez az oruletbe kerget.Igen,ilyenkor azt mondom,hogy inkabb en legyek beteg,de O ne.Viszont mindentol nem tudjuk oket megovni.Csak gyogyitani probaljuk es remelni.A hetten en is kidoltem,meghultem nagyon kemenyen,karantenba vagyok,nem hianyzik,hogy a kisfiunk ezt is elkapja.Coldrexet szedek,ez van itthon,meg egyelore semmi hatas,pedig mar fel dobozzal megettem.Hat varjuk nagyon az egeszseges napokat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése