2009. január 21., szerda

Lelki zurzavar.

A hetet faradtan,egyhanguan inditottam.Ugy erzem most mar 1 hetet tudnek aludni.Danielnek ismet bujjik egy fogacskaja,zavarja Öt,fel-fel sir,tejet ker ejjel is.De ilyen egy Anya szerep,minden van benne,meg neha megesik hogy faradsag is kiüt,akkor amikor nem hianyzik.
Ma ismet egy rossz hir fogadott.Olyan,amit nem is gondoltam,hogy be fog kovetkezni az eletembe.Kisfiam megszuletesevel,itthon maradtam gyereknevelesen,mint mas Anyuka En is vagytam a babazasra,a hosszu setakra,az itthon toltott estekre,a fozesre,a Kisfiammal valo jatekra,huncutkodasokra,igy karierrem megszakitasaval ez sikerult is.Nem is gondoltam maskepp,hiszen remek napokat tudunk a hatunk mogott,feledhetetlen napokat,amikre remelem hogy Daniel is igy fog majd visszaemlekezni.Szorakozzunk,neveljuk egymast,dedelgessuk egymast,simogat,megpuszill,erezteti szeretetet.Ennek igy kellett tortenie,es ha ujra kene mindezt kezdeni ujra ezt tennem,mert ugy erzem most elem at az eletem legszebb napjait.
Na es akkor mi hianyzik?
A munka?Az a valami,amiert 3 evig tavol voltam,csakhogy megszerezhessem a diplomamat.Az a szeretet amivel elhalmoztak a betegek,vagy paciensek,es meg mindig tart,hiszen erdeklodnek rolam,rolunk,varnak,udvozolnek,sms-eket irnak,e-mailt kuldnek,kepeslapok erkeznek.Halasak a munkamert,amit tettem.Ez nem ondicseret,ez a valosag.De ennek most mar vege,megszakad.Egy ajto bezarult elottem,es egyik fele az agyamnak azt diktalja: sebaj,hiszen mar ujabb fejezetet kezdtel el,csak egy kicsit a nev valtozik,mar nem Asszisztensno,hanem Gyogyszeresz Asszisztens leszek.De a szivem megis faj.Mar nem lattom a varoba uldogelo asszonyokat,akik a receptjeikket akarjak feliratni,a vizsgalatra varo idoseket,akik az utcan is megallitnak megkerdezni,hogy mekkora a babam,fiu,vagy kislany?Mar nem lattom azokat a gyerekeket,akik a szivemhez nottek,nem beszelgetek a megszokott szovivokkel.Hat igen,ennek vege lesz,pontosabban 11 honap mulva.De ma mar megjott a hir.Ennek a fejezetnek vege.
Es vajon kinyillik egy ujabb ajto elottem?Ki bontakozik majd egy masik Enem?Ugyancsak En leszek,csak mas kornyezetbe,mas szerepkorbe.Azt sose gondoltam,hogy ugy hozza az elet,hogy meg egy szakmat fogok tanulni,ez csak ugy adodott.Es ugy tunik,hogy nagyon tetszik.
Akkor mi a gond velem?Magamnak sem tudom most megmagyarazni.Lepni kell,mert muszaly,sodor tovabb az elet,visznek a napok.De meg van ido gondolkodni,hogy hogyan tovabb.Meg van 11 csodalatos honap,es ezeket a maximumig ki akarom hasznalni.Elvezni az eletet a csaladdal.
Ma valamiert nem megy.Csak holnaptol kezdem.

1 megjegyzés:

Kóczi Csilla írta...

Teljesen érthető ez a zűrzavar benned, hiszen az új munkával új korszak nyílik az életedben, de előtte még meg kell gyászolnod a régit. Ez történik most. De biztos vagyok abban, hogy a lelki vihar hamar elcsitul és az új munkakörben is jól fogod érezni magadat. A kisfiad pedig gondoskodni fog róla, hogy mindig legyen valami, aminek örülhess. Sok sikert, Gabi!