Ne legy tökéletes,légy önmagad.

/NE/ LÉGY TÖKÉLETES!


A tökéletességre, hiba nélküliségre való törekvés belépőjegy a boldogtalanság és az elégedetlenség sötét birodalmába. Mindez általában még tetéződik azzal, hogy a tökéletességre hajtók másoktól is tökéletességet várnak el, ami számtalan baj, bizalmatlanság forrása,
és intimitásokat nélkülöző * kapcsolatrendszert eredményez.
A tökéletességre való törekvés /perfekcionizmus/ isten kísértése is. Az arabok a szőnyegeikbe beleszőnek egy szabálytalan pöttyöt, emlékeztetve önmagukat, hogy csak Allah tökéletes.
Az általam kedvelt aranymondások egyike Esterházy Pétertől származik és így szól. „ A hiba része a műnek.”
A „Légy tökéletes!” és a „Ne hibázz!” szülői gátló parancsok, amit olykor –vagy tán ’ gyakran- felerősít a rossz és felvilágosulatlan pedagógusi hozzáállás. Ráadásul –a baj nem jár egyedül- többnyire az ilyen családokban az a szülői hozzáállás is fellelhető, miszerint „a hibákat szóvá tesszük, a Te érdekedben, de ami jó, arról minek beszélni!” Ez negatív nevelés, ami lényegében kiöli a gyerekből a kezdeményezést.
/ A dicsérettel való nevelés az a módszer, amely alkalmat ad, hogy a gyermek ne legyen szorongó, ellenséges, vagy lázadó az iskola és az otthona ellen. A lelkileg sérült szülők általában fenyítéssel, bűntudat,- vagy szégyenkeltéssel nevelnek. A dicsérettel való nevelés nem jelenti azt, hogy ne mondanánk nemet a gyermeknek, vagy, hogy minden tettét meg kell dicsérnünk. A dicsérettel való nevelés az, hogy MINDENT, ami jó, pozitív, erőfeszítést igénylő eredmény, szóvá teszünk és elismerünk.