A mai tortenetem szomoruan hangzik majd,ha sikerul a vegere ernem.Nem vagyok kulonossen szomoru,csak vannak olyan dolgok,amikrol erdemes elgondolkodni.Megrazzak az ember lelki vilagat:mint pl.Az Elet.Neha tokeletessen jo,vagy elfogadhato,fogalmazhatnek igy is,maskor fordulatok lepnek fel,varatlan kudarcok,ki nem szamitott pillanatok,amik probara teszik az embert.Tanulsz valamit az Eletbol.
Egy olyan csaladot szeretnek bemutatni,akik szamomra mindig a peldakepet mutattak.Tokeletes hazassok,kozepkoruak,2 gyerekkel,unokakkal.Az eletetuket ledolgoztak,nem voltak gazdagok,de jol altak anyagilag,megvolt minden ami kellett.Hiszen mi is kellene egy idosebb koru tanar hazasparnak?Szep rendezett lakas,meleg benne,es az etelhez szukseges hozzavalok.Gyerekeik ferjhez mentek,megnosultek,unokaik cseperednek.
Eletuket gyumolcset a tanitas jelentette,odaadassal vegeztek ezt,es habar elerkezett a nyugdij kor,meg csak visszahivtak evrol-evre az iskolaba oket,annyira szerettek a munkajukat.Nyaronsem nyaraltak,azt mondtak,:-majd ha nyugdijasok leszunk,akkor nyaralunk,unokakkal toltsuk az idot,egymassal leszunk,idonk lesz mindenre.A Ferfi eljott nyugdijba,a No meg egy evet tanitott,aztan eldontotte:Kesz,elerkezett az ido,most az identol nyaralunk,unokat nevelunk.
Csakhogy nem ez volt a Fennvalo terve.Es itt jon maris az Elet megprobaltatassa.Szomoru hir erkezett.Ennel szornyubb nem lehet.Rak.A No rakos lett,sajnos mar elorehaladott attetel.Keso minden.Nincs mar erre kezeles,csak a legszornyubb varakozas.Nezni naprol-napra hogy hogyan romlik le az allapota,erotlene vallik,felni,es remegni attol,hogy vajon holnap felebred-e meg,mennyi ido van hatra.Ezt az orvosok sem tudjak pontossan.Valamennyi.Egy bizonyos varakozassal teli idoszak.Gyengenek erezte magat,nem tudta felvenni a harcot egy lathatatlan ellenseggel.Nyartol-tellig elt,egesz januar elejeig,amikor szive megszunt dobogni.A Ferje most mar egyedul leven tenyleg unokajara szentelte minden idejet,olyan programot keszitett maganak,hogy ne erezze az egyedul let szomoru perceit.Ugy tunt elni akar.De csak ugy tunt.Egy eve hogy meghalt a Felesege,es most ujabb rossz hir.Gegerak,atettel.Es ujra kezdodnek a varakozas fajdalmas percei.-Meghalt a Felesegem minek eljek En tovabb-hangzott el tole.
Es most kerdezem En,-hogy miert ilyen igazsagtalan ez az Elet?Miert nem tudtak megelni azt,hogy egyutt elmehessenek nyaralni,annyi munka utan,miert nem tudtak elvezni az unokajuk huncut jatekait,mikor annyira kivantak?
Es a tanulsag belole az,hogy Elvezd az Elet minden percet,es Eld ugy meg minden napot,mintha az utolso lenne.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Gabi, sokszor az ilyen tragédiék ébresztenek rá bennünket arra, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben, amikről egyébként a mindennapok mókuskerekében pörögve hajlamosak vagyunk elfeledkezni.
Nagyon sajnálom az ismerőseidet, de hiszek abban, hogy odafent is egymás kezét fogják. Éppen úgy, mint a szüleim...
Megjegyzés küldése