Nyerges.

Draga Nyerges.Mar nem felek toled.Siman letaposlak,atvagok rajtad.Elnezlek,ahogyan buszken zoldelsz,probara teszel,de most mar kiallom ezeket.Atszelem kanyarjaidat,siman haladok at a szerpentineken,amelyek tavaly olyan felelmetesek voltak szamomra.Hol feher kodben burkolozva varsz,hol esovel veretsz,hol sikos ut tatongott felenk,jovet pedig fekete sotetseg.Ilyeszto vagy,de mar megszoktalak.
Tavaly az egyik oldaladon beborultunk,azota feltem atvagni rajtad,nem vezettem at a kis Matizunkat,de az iden valami valtozott.Eljott a tavasz,vilagos lett,megnyultak a napok,batrabb lettem.Mar ketszer siman,szemrebbenes nelkul atkocsiztam rajtad.Meghodoltal elottem,vagy kezdelek megkedvelni?
Nem,nem soha nem fogsz tetszeni,csak kenyszerbol megyek at rajtad.Itt vezet az ut Csik fele,a suli fele.Es mindig odapillantok arra a helyre...,de csak egy pillanatra,es mar haladok is tovabb.Megilyesztettel,de ennek talan igy kellett lennie,valamiert.Egy egi jelzes,vagy csak veletlen?Mindegy,ami volt az volt,a multba hiaba keressuk a valaszt,haladni kell tovabb a jovo fele,es orulni a jelennek.