2009. augusztus 18., kedd

A Parajdi sobanya melyen.

A sobanya bejarata.
Es ez mar lent a melyben maga a mennyorszag.

Jatszoterrel,es butikokkal ellatva.

A termek kozti atkelo.
A templom lent a banyaban.

Nyugat felol jovet Parajd Hargita megye kapuja.Itt a volgy meg inkabb elszukul,a hegyek egesszen kozel mereszkednek.Itt a taj valosagos paradicsoma azoknak,akiknek termeszetszeretete nem zsugorodik a tovasuhano gepkocsikbol,buszokbol,vagy futolagos bameszkodasba.A sobanyat mar az 1200 evekben kezdtek rendszeressen fejteni,120 meter melyen,a bejarattol 1250 m hosszu tavon autobusz visz a terapias kezelesre alkalmasbanyatermekig,ahol allando orvosi felugyelet van.Tehat kituno gyogykurat jelent az asztma, es a felso leguti megbetegedesek kezelese erdekeben.
Es hogy tulajdonkeppen mi talalhato odalent?Eloszor azt hittem,hogy egy nagy sotetseg.Szivdobogva kapaszkodtam az autobusz karfajaba,amint a nagy tatongo lyukon bevitt a sotetseg kozepebe,nem lehetet latni semmit,csak haladtunk befele,egyre jobban es jobban.Aztan leszallas kovetkezett,es egy kamraszeru terembe ertunk,ahonnan meg csak ezutan kovetkezett a java:lemenni a lepcson 1200 m melyre,itt mar lampak egtek,es baratsagos utunk volt
Es amint az ajton tuljuttunk,az mar maga volt a latvany,meglepetes,es egyben a csoda.Jatszoter,templom,kezelo bazis,kavezo es rengeteg ember.De ezt mar csak latni erdemes.
Most nem foldrajzilag akarom bemutatni a banyat,es nem is tortenelmileg,csak egyszeruen ez egy elmeny marad mindenki szamara,aki lejut oda.
Hetvegen mi megtettuk az utat,egyuttal kiprobaltuk az uj autonkat,tehat osszekottuk a kellemest a hasznossal.Anyosomekat is vittuk,hogy ok is lassanak csodat,es volt mit nezni.Egyedul a lenti hideggel kellett megkuzdeni,ami eleg nehez volt,mert nyar derekan nem igazan hamoztam magamra kabatot,es bizony lent elcsuszott volna,de kovetkezokor mar tudni fogom.
A 3 orai banya latogatas utan megalltunk Szentegyhazan,a 24 fokos meleg termalfurdobe megmartozni,ez Danielnek volt kedvere,rugta,csapkodta a vizet,szinte lehetetlenseg volt kiszedni ot onnan.Kidolve,faradtan ertunk estere haza szombaton,de megerte.Nekunk nem kellett vacsora,Danielnek nem kellett a tej.Egyensulyba vagyunk,csak irany az agy,es maris jott az edes alom.

1 megjegyzés:

Kóczi Csilla írta...

Szia Gabi! Nagy örömmel olvastam minden írásodat, ami az alatt az idő alatt született, amíg elvoltam. Fantasztikus ez a sóbánya, amit itt a legutóbbiban bemutattál! Kalandosan szép kirándulásotok lehetett és csak azt remélem, hogy nem fáztál meg a hidegtől.
Örülök az új munkádnak is és szorítok, hogy mielőbb egyensúlyba kerüljenek a dolgok és ne legyen lelkiismeretfudalásod a kisfiad miatt. Kívánom, hogy mindezek mellett még blogolásra is maradjon egy csöpp időd, hogy mi is értesülhessünk róla mi minden történik Veled.Puszillak!