Harcba szaltunk egy lathatatlan valamivel,vagy valakivel,aki megtamadta Danielt,es borzaszto hamar rombolt.Ugy ereztem,hogy az en csaladomba ilyesmi nem tortenhet meg.Es egyik naprol a masikra mar a korhazi agyon ebredtunk.Daniel sirt,En meg mintha kodbe neznek,es varom,a felebredest,megsem sikerul,aztan remenykedek,hogy nem lehet igaz.Meg kicsike,meg jatszani kell neki,es oviba menni,nem az inekcios tuket megismerni,felve elaludni,sirva ebredni.
Aprilis ota bekoltoztunk hat a korhazba.Hebe-hoba hazajovunk,biztassuk Danit,hogy ne felj,hamar ujra jovunk,pedig meg mi sem tudjuk pontossan,hogy mikor.
De erossnek kell lennem,O erte,es gyozni fogunk,mert sokan gyoztek.Meggyogyulunk,es utana meg a nevet sem akarom tobbe kiejteni ennek a betegsegnek,hogy:LEUKEMIA.
