Harcba szaltunk egy lathatatlan valamivel,vagy valakivel,aki megtamadta Danielt,es borzaszto hamar rombolt.Ugy ereztem,hogy az en csaladomba ilyesmi nem tortenhet meg.Es egyik naprol a masikra mar a korhazi agyon ebredtunk.Daniel sirt,En meg mintha kodbe neznek,es varom,a felebredest,megsem sikerul,aztan remenykedek,hogy nem lehet igaz.Meg kicsike,meg jatszani kell neki,es oviba menni,nem az inekcios tuket megismerni,felve elaludni,sirva ebredni.
Aprilis ota bekoltoztunk hat a korhazba.Hebe-hoba hazajovunk,biztassuk Danit,hogy ne felj,hamar ujra jovunk,pedig meg mi sem tudjuk pontossan,hogy mikor.
De erossnek kell lennem,O erte,es gyozni fogunk,mert sokan gyoztek.Meggyogyulunk,es utana meg a nevet sem akarom tobbe kiejteni ennek a betegsegnek,hogy:LEUKEMIA.
3 megjegyzés:
Drága Gaby! Teljesen le vagyok taglózva, alig találok szavakat. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyűség áll a hosszú hallgatásod hátterében. Szeretném, ha tudnád, hogy mélyen Veled érzek és kívánok Neked sok erőt, hogy bírjad ezt a megpróbáltatást és édes kicsi fiadnak pedig teljes gyógyulást! Szeretettel ölellek, Csilla
Drága, Gaby! Elképzelni sem tudom, mennyi erő kell hozzá, de egy anyában akkor születik a legtöbb erő, amikor a legnagyobb szükség van rá. Légy erős, legyen bizalmad és meggyógyul az a gyönyörű kisfiad! Nagyon sok szeretettel gondolok Rátok! Ági
Koszonom a biztato szavakat,jol esnek ilyenkor.Erot ad,hogy tovabb lephessek,pedig neha nagyon nehez,foleg az amikor Danielnek elmagyarazom,hogy most egy kicsit itt kell lenni a korhazba,hogy meggyogyulhass,es erre jon a kovetkezo kerdes:De ki a beteg?En nem vagyok beteg."Es higyetek el,hogy azonkivul,hogy neha sapadt,semmi nem latszik rajta.Ugyhogy puszillak titeket,es En rendszeressen olvasok itt nalatok,napi renden vagyok a tortenetekkel,csak nekem nincs kedvem irni.Puszillak titeket.
Megjegyzés küldése