Ma temetesen voltam.Fuledt meleg aradt a levegoben,nemi kis szelel,gyertyaszag es fust terjengett.Rengeteg nep gyult ossze,negyedet ismertem,mind feketeben.Arcukon a szomorusag,a gyasz,nehol egy-egy konnycsepp csordult vegig az arcokon.Suttogas,aztan bentrol zokogas hallatszott ki.Mindenki el volt merulve a gondolataival,emlekek,vagy tervek,teendok,banat,ilyenkor mindenkinek eszebe jut valaki,akit elvesztett.Ortodox temetes volt,ez tobbet tart mint a katolikus,majdnem ket oras.Elfaradtam,a labaim is kezdtek fajni,de En is a gondolatok vilagaba repultem at.A temetkezesi szertartasbol szinte semmit sem hallottam,hatul alltam,nem szeretek elol lenni itt sem,ugyhogy agyamat elboritottak az egymast koveto gondolatok.
-Vajon meddig fogok En elni,unokaimat meg fogom-e ismerni?
Ez a kerdes nyitott maradt,nem tudom a valaszt,de ez most annyira nem is erdekes.De miert is halunk meg,es ha meghalunk megis tovabb elunk,a lelkunk tovabb el,vagy ujra megszuletik egy mas testben,akit mar nem ismerunk,akkor mi ertelme hogy eljunk?Dolgozunk,gyujtogetunk,aztan egy perc es vege mindennek.Vagyis nem mindennek,masnak megy az elet tovabb,ugyanugy zorognek a traktorok,jarnak az autok,ugatnak a kutyak,sietnek az emberek,nyitnak a bankok,csak mi nem halljuk,vagy talan megis igen,lassuk ugyanugy,hogy mi tortenik holnap reggel,vagy csak a csaladunk teendoit lassuk?
Lassan tellik el a ket ora,fajdalmas bucsuzas,aztan lassan elszallingoznak az emberek,ahogy osszegyultek,ugy szetszeledt mindenki.Visszanezven csak a csalad maradt meg a sirnal,szomoru,es gyaszos az egesz.A nap is elhuzodott mar,gondolataim szetszeledtek,beultem az autoba,vegre kinyujthatom a labam,faradt lettem.Most mar csak az foglalkoztatott,hogy minel hamarabb hazaerjek,lassam a kisfiam.Jatszanak a Tatajaval.Minden rendben.Megnyugodtam,megis van ertelme elni.Ha nem elnek nem latnam ahogyan joizuen kacagnak,rakjak a kockakat egymasra,aztan leboritsak,boldogok.Most mar En is az vagyok,aztan kivonultam a konyhaba forro csokit kesziteni.Ez is szomoru vasarnapnak minosul,de javit rajta az esti hancurozas.Tehat jo ejt mindenkinek.
-
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)

1 megjegyzés:
Vannak pillanatok, amikor szinte semminek, fájdalmasan múlandónak érezzük magunkat és ilyenkor mintha még az útszéli fák is kérdőjelekké válnának. Aztán ha szerencsénk van, az élet válaszol és megmutatja hol van az, ahol mindenné válhatunk. Nagyon tetszik, amit írtál, Gabi!
Megjegyzés küldése