2009. június 3., szerda

A nappalink.

Felemas zokniban,amit En valasztottam ki magamnak megmutatom az uj nappalit.Es hat ki is koltozhetett volna be ide leghamarabb mint En,behordtam az osszes jatekaimat,biciklimet,csuszdamat,es lefoglaltam a szobat.Mit kepzelnek Anyuciek,hogy Ok bekoltoznek ide,En meg maradjak a kis szobaba?Makacsul kitartok,es komolyan gondolom a dolgot.Itt eppen kerlelnek,hogy jojjek ki,valami vacsit emlegetnek,de En nem mozdulok innen,ez lesz az En szobam.
Na igy,helyet foglaltam,az uj kanapen,ez sokkal nagyobb mint a kicsiagy.Mondtam mar Anyueknak,hogy nekem is nagy agy kell,a kicsibe mar nem ferek,csak attol felnek,hogy leesek.Pedig En mar nagy Fiu vagyok,szoval mar idejeben gondoskodom az ejszakarol,lefoglaltam a kanapet.Anyuci is idebujt,lehet Ot meg megengedem,hogy itt maradjon,na de meg meggondolom.

Latod Anya,pont erre vagytam.



Huncutkodasnak itt helye nincs,a vege megis az lett,hogy harman aludtunk,a legtobbet En aludtam,Anyuciek vigyaztak,hogy meg ne nyomjanak,es kezdem megszokni ezt a csaladi alvast,nekem tetszik,hamar beszoktam kozejuk.




2 megjegyzés:

Kóczi Csilla írta...

Nagyon édesek vagytok együtt, Gabi! Teljen sok örömötök az új nappaliban, lakjátok be, töltsétek meg élettel, sok-sok boldogságos eseménnyel! A képeket elnézve, azt látom, hogy ehhez máris sínen vagytok.

Gaby írta...

Koszi szepen,mar alig vartuk,hogy kesz legyen.